[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Néhány pillanat múlva a fütyörésző ember befordult az Eastcheap sarkán, és elindult a Gracechurch Streeten; Doyle irányába, de az utca túloldalán.Magas férfi volt és részegnek tűnt.Széles karimájú kalapját az arcába húzta, tántorogva haladt a járdán, bár egyszer megtorpant és dzsiggszerű, ügyetlen táncot lejtett, miközben aláfestő zenének ugyanazt a dallamot fütyülte, csak gyorsabban.Már éppen egy vonalba ért Doyle rejtekhelyével, amikor eltúlzott mozdulattal oldalra kapta a fejét és szemügyre vette az utca jobb oldalán álló Éber Rowsby nevű apró, gyatrán megvilágított kocsmát.Abbahagyta a fütyörészést, megpaskolta a zsebét, majd a pénzérmék csörgésén felbuzdulva belökte a szűk ökörszemablakkal ellátott ajtót és eltűnt odabent.Doyle sietve megindult dél felé, a folyó és Gravesend irányába, de néhány lépés után megállt és visszanézett a kocsmára.Valóban képes lennél elmenni? – kérdezte magától.A fickó szemmel láthatóan egyedül van, és jelen pillanatban nem túl veszélyes.Ne légy idióta, tiltakozott rettegő énje, tűnj el innen a pokolba!Bizonytalanul topogott, aztán tétovázva, majdnem lábujjhegyen átvágott az utcán és megállt az Éber Rowsby súlyos faajtaja előtt.A kocsma vén cégérje halkan csikorogva lengedezett a feje felett a láncain, miközben ő megpróbálta összeszedni a bátorságát, hogy végre lenyomja az S-alakú vaskilincset.Valaki döntött helyette: az ajtó kicsapódott, és magas, testes férfi lépett ki az utcára, akit mintha a bentről kitóduló sörtől, sülttől és gyertyafaggyútól szagló meleg levegő repített volna a szárnyán.– Mi a gond, öcsém? – kiáltotta hangosan.– Nincs pénzed sörre? Nesze.Ha Morningstar iszik, mindenki iszik.– Egy marék aprópénzt szórt Doyle zsebébe.– Tessék.– Morningstar óriási keze meglapogatta Doyle hátát és belökte az ivóba.Doyle lehajtott fejjel sietett végig a helyiségen, nehogy valaki meglássa az asztaloktól vagy a bokszokból, majd a hosszú pultnál kért egy sört az unott arcú csapostól.A homlokába fésülte a haját és ajkához emelte a súlyos üvegkorsót, hogy csak a szeme látszódjon; hátat fordított a pultnak és az első lassú korty közben lassan végighordozta a pillantását a helyiségen.Félúton járhatott, amikor a döbbenettől majdnem félrenyelte a sört.A fütyörésző férfi a szemközti falnál ült egy bokszban egy sörrel; kalapja a korsó mellett hevert, a gyertyafény megvilágította beesett, üres tekintetű arcát.Steerforth Benner volt az.Amikor Doyle megbizonyosodott róla, hogy nem téved és nem hallucinál, ivott még egy kortyot.Miért nem tért vissza Benner a többiekkel? Más is lekéste a hajót? Ellökte magát a pulttól, és a sörével a kezében Benner asztalához lépett.Szabad kezével a kabátzsebébe nyúlt és megmarkolta a szétroncsolódott pisztolyt.A nagydarab, homokszín hajú férfi nem pillantott fel, amikor Doyle megjelent mellette, ezért úgy emelte a pisztolyt, hogy a csöve jól láthatóan kirajzolódjon a feszes anyagon, aztán megrázta Benner vállát.A férfi felnézett és búzaszín szemöldöke ingerülten felszaladt.– Igen? – kérdezte, aztán óvatosan hozzátette: – Mi van?Doyle-t elfogta az ingerültség.Miért kellett ennek berúgnia?– Én vagyok az, Steerforth.Doyle.– Leült a szemközti padra, és hagyta, hogy az elrejtett fegyver csöve megkoccanjon a deszkán.– Ez meg egy pisztoly – mondta –, és mint láthatod, a szívedre célzok vele.Most pedig szeretnék választ kapni a kérdéseimre.Benner kikerekedett szemmel, leesett állal, iszonyodva bámulta.Aztán hadarni kezdett; a szavak egymásba akaszkodva buktak ki a száján.– Krisztusom Brendan ne kínozz ugye igazi vagy, mármint itt, jóságos ég ugye nem kísértet vagy és nem delírium? Szólalj már meg, a rohadt életbe!Doyle undorodva megcsóválta a fejét.– Úgy kellene tennem, mintha kísértet lennék, csak hogy lássam, amint tényleg összeroppansz.Szedd már össze magadat.Igazi vagyok.Isznak a kísértetek sört? – Gyorsan be is mutatta ezt a trükköt; közben le nem vette a szemét Bennerről.– Nyilvánvalóan tudod, hogy rám lőttek vasárnap
[ Pobierz całość w formacie PDF ]